A sör és a kendó

A sör és a kendó

 

Avagy melyik volt előbb?

Frankie történelemkutatási visszatekintése

 

Hajdanában-danában – mikor még a Hunor és Magor szabadidejükben lóháton poroszkáltak, hátrafelé nyilaztak meg a kumiszt favorizálták – messze az óceán partján, egy szigetcsoport egyik szigetén az ott lakók rizstermesztés mellett árpa és komlótermesztésbe is belekezdtek kíváncsiságból…

A termést be is takarították és eltárolták hordókban, hogy a párás és nedves időjárás nehogy kárt tegyen benne addig, míg rájönnek hogy mit is lehetne kezdeni vele, mivel mint a rizst megenni nem tudták, szakét meg nem tudtak belőle főzni.

Terveikbe azonban sajnos egy kis hiba csúszott, ugyanis egy - a meleg miatt eléggé beszakézott - ifjú kádár-tanonc eléggé trehányan rakta fel a tetőt a hordókra és az nem illeszkedett pontosan rá. Jött is nemsoká egy cunami a környékre és a hordókba víz került. Mire azonban mindezt észrevették már késő volt, a napsütés miatt azok már el is kezdtek erjedni, ezért kénytelen-kelletlen kiöntötték a hordókból egy birtokhatárba ásott nagy gödörbe, s elkezdték a hordókat kitakarítani.

Azonban ekkor jött a földesúr, aki még nem tudott a rossz raktározás miatt bekövetkezett kárról és meglepődve vette észre a birtokán lévő nagy gödröt, melyben a gyanúsan erjedő összekeveredett árpa-komló kulimász lapult. Körbejárta, nézegette, de nem tudta mire vélni a dolgot, ezért fogott egy (a sziget békés természetéből adódóan - természetesen véletlenül!) nála lévő bokutót és beledugta majd szaglászgatta, sőt meg is kóstolta az ízét az így vett mintának…

Ezek után dühösen (és az erjedt létől eléggé becsípve) belovagolt a birtokára, kivezényelte a szolgáit és faggatni kezdte őket a dologról:

-                           Ki csinálta ezt, kinek a hanyag vétke mindez? – kérdezte őket sorban miközben a mintavételező bokutót az orruk alá dugta.

-                           – Talán a magáé?! Vagy talán kenddé?! Ki volt ez a bűnös hanyag?! Nem, talán kend?! Vagy talán kend?! – ment sorban az elfehéredett arcú szolgák során, de mindegyik csak a fejét rázta.

A sor végén odaért remegő fiatal kádár tanonchoz elég volt csak ránéznie, egyből tudta, hogy megtalálta a bűnöst. Az persze egyből elkezdett rohanni, de a földesúr se volt rest, hanem rohant utána és a kezében lévő mintavételező szakeszközzel jó nagyokat sózott közben a hátára:

-                           Tehán kend volt az?!?!?! – puffff - csattant az ütés a menekülő hátán.

-                           Áááááááóóóóóóóóóóóóóóúúúúúúúúúú! – mivel erre ez volt az egyetlen lehetséges válasz az üldözöttől, aki továbbra is igyekezett minél gyorsabban, minél gyakrabban és minél távolabbra rakni felváltva a lábait.

-                           Szóval kend?! – Puffff – Ááóóóóóóóó! – Kend?! – Pufffff – Óóóóóóóóóóóóóóóóóó! - hallatszott az újabb és kérdésfeltevés.

Még jó ideig eltartott ez a beszélgetés a két fél között, de utána a napnyugta véget vetett neki és a földesúr visszaindult a kastélyába. A jelenlévő szolgák viszont egész éjszaka jókat nevettek az eseten, s nagyon tetszett nekik.

Annyira megtetszett nekik, hogy a későbbiekben elkezdtek vele foglalkozni, kísérletezgetni. A tradíciószeretetükből adódóan az esemény okának is szerettek volna emléket állítani, ezért igyekeztek azt elfogadható ízűre fejleszteni, erjeszteni, érlelni (egy időben próbálkoztak teával is, de azt meghagyták a női versenyzőknek, Plastic Barbie-knak és a papírkutyáknak). El is nevezték Speciális Ördögfi-kergető Rendszernek (vagyis S.Ö.R.-nek, mely később sör-re egyszerűsödött), a kergetőzésnek pedig kitaláltak különféle szabályokat és nehezítéseket az idők folyamán (pl. a kergetett személy visszaüthetett; mindenféle védőruha használata; a korábban használt mintavételező fa kézikészülék (később: fejbeverő kézikészülék) lecserélése bambusz alapúvá, alakjának hosszabbá, kecsesebbé tétele, a náluk lévő rendelkezésre álló kis tér miatt pedig mindig ugyanazzal a fél lábbal való előreugrálás, stb., stb., stb.).

Mivel szerették volna ha nem merül feledésbe ennek a társasjátéknak az eredete (akkoriban nem volt túl sok belőle; jobbára fekete és fehér kövecskéket pakolgattak egy táblára különféle szempontok alapján - mivel másra nem értek rá az állandó rizstermelés miatt), ezért a „Kend-áááóóóúúú!” nevet adták neki, ami az idők folyamán leegyszerűsödött „Kend-ó”-ra, mely végül egybemosódott Kendó-nak.

 

Természetesen vannak még más vélemények is a Kendó kialakulásáról, de azokat nem tekinthetjük hiteles forrásnak, mivel a S.Ö.R. (lsd. „sör”) kialakulására nem tudnak magyarázatot és összefüggést adni…

 

Felhasznált irodalom:

-         Micuó Kawaya: Árpa, komló termelése párás éghajlaton - szemelvény;

-         Kowa Mikayo: Speciális mintavevő kézikészülékek nagylexikona;

-         Miko Mikaya: Társasjátékok a Távol-keleten – Nagy Játékok Könyve Sorozat;

-         Kowuó Kwayo: Cunami avagy a nagy be/elázás – történelmi regény.

 

Külön köszönet a szoponzoroknak:

-                           Ka-i-ser,

-                           Ar-any-Hor-dó,

-                           Dr-é-her,

-                           Sop-ro-ni

gyárak,

 

és persze a a Tégláschy Aranckha felmosóbrigádnak.

 

   
2006. június 28., szerda
 
Hírarchivum   Home   E-mail

A Szegedi Kendó Egyesület honlapja - 2007.
Az oldal fenntartója a Szabad Szoftver Egyesület
www.sse.hu