Egy hete még találkoztunk a csapatbajnokságon.
Köszöntünk egymásnak, váltottunk néhány szót, aztán ment és melegített, hogy a csapatba megint mindent bele tudjon adni.
A vívásait most nem láthattam, mert mi a másik páston küzdöttünk, de emlékeimben úgy él, hogy ha kellett akkor mindig odatette magát...
A nap végén egymás mellé kerültünk az eredményhírdetésnél.
Együtt viccelődtünk és nevettünk vele a sorban.
Ma pedig már a lelkünkben kell, hogy tartsuk őt...

Isten nyugosztaljon Pista!

Emlékére a barátai csináltak egy weboldalt:
www.kendo.info.hu