Amikor Frankfurtban voltam a Budapesti csapattal, akkor ismerkedtem meg egy jófej testvérpárral. Terunuma Naokinak és Atsushinak hívják Őket. Jókat vívtunk, meg minden, de nem beszéltünk olyan sokat, ennek ellenére megértettük egymást. Úgy köszöntünk el Frankfurtban, hogy majd a télen találkozunk Magyarországon. Ez egy kicsikét másképpen alakult :).
Kb 2 héttel a Tengu kupa után jött egy levél Oszitól, hogy kaptam egy meghívást Japánba, én meg leestem a székről.
Kis szervezkedés és egyebek után(ezer köszönet a Családomnak hogy elengedtek, Abe mesternek hogy sokat segített és Terunumáéknak hogy elhívtak) júli 13-án elindultam. Akkor utaztam először repülőn és azzal nem is volt gond hogy rosszul leszek meg ilyesmi, hanem ezen kívül két dolog volt kissé nyomasztó a számomra. Első hogy át kell szállni és fogalmam sem volt róla hogy hogyan működik az ilyesmi a második amire már a gépen jöttem rá hogy nagyon kevés kaját adnak. Végül az átszállás sikerült, a kaja...hát kicsit éhes voltam mikor odaértem Japánba.
Tehát odaértem. Vártak a reptéren (Narita) és ettünk egy fagyis fantát amit ott krém szódának hívnak és úgy néz ki hogy van a fanta és benne egy gombóc fagyi. Nekem nagyon ízlett. A reptérről két óra volt az út Tokió Hachióji nevezetű részébe, ahol a házuk van. Nagyon jó környék. Ott egyből ettünk normális kaját, marhahúst úgy, hogy magunknak lehetett megsütni az asztal közepén található rácsos sütőn. Miután megsült, különféle szószokba mártva ettük. Nagyon jó volt.
Szombaton érkeztem és egészen keddig nem edzettünk mert tájfun volt és nem voltak edzések sehol se. Addig kaja, phenés, kaja, alvás meg egy kis járkálás a városban. Hétfőn már nem volt akkora eső ezért bementünk a városba és elmentünk játékgépes helyekre, mint ami a Vasabi c. filmben is van. Nem volt olyan rossz, pár játék kifejezettem tetszett, például az amikor bokszolni kellett egy olyan figurával ami a képernyőből kifelé darál téged az ütéseivel. Aztán Bowlingozni is elmentünk amit, akkor játszottam életemben először de a végére egészen belejöttem. Már nagyon éhes voltam ezért elmentünk kajálni. A kajáról annyit hogy kicsit féltem, mert a japán kaják nem annyira nehezek és laktatóak mint az itthoniak és gondoltam éhen fogok maradni, de ez hála az égnek nem így törtnént. Nagyon sokat, finomakat és különlegeseket ettünk az egy hónap alatt.
Hazafelé lefotóztam egy szép sintoista templomot, amit a szobámból is lehetett látni.
Másnap kelés fél hétkor, reggeli és indulás az első edzésre.
Folyt. köv.