Amikor megtudtam, hogy megyek Japánba egyből fölvettem a kapcsolatot
Babossal(Győrzámoly) aki most a Kokushikan egyetemen tanul. Mondtam neki, hogy jó volna találkozni meg ilyenek és Ő azt írta, hogy elmehetek majd a Kokushikanra edzeni, mert már a mesterek tudnak rólam. Ez nagyon jólesett, ezért köszönet Abe mesternek, a családnak és Babosnak is.
Érkezésem után még kicsit szervezkedni kellett, de aztán sikerült egyeztetni az időpontot. Az edzés napjának reggelén szintén nagyon sokat ettünk meg jól be is ebédeltünk. Délután indultunk el Hachiojiból Nagayamába ami kb.1 óra út vonattal átszálással. Az a jó a japán vonatjegy rendszerben, hogy ha eltévedsz semmi gond mert annyit utazol a amennyit csak akarsz, az a lényeg, hogy a jegy értékének megfelelő helyen gyere ki.
De nem tévedtünk el. Amikor odaértünk, Babos várt minket és taxival mentünk is a Kokuhoz, aztán öltözés. A kokushikan egyetemnek 3 campusa van Tokyoban és ahol mi voltunk az csak sportokkal foglalkozik. A többemeletes épületek szintjeiben különböző dojok és edzőtermek vannak. Az egyetemnek van saját orvosi stábja és mentőautói amik sérülés esetén azonnal tudnak segíteni.
Tehát öltöztünk. Nem úgy van a dolog hogy felöltözöl aztán bemész és miután vége az edzésnek kijössz. Olyan szabály van, hogy az elsősök mennek be először és végül a negyedikesek, termszetesen az elsősök takarítanak.
Az edzés végén a negyedikesek mennek ki elsőnek végül az elsősök.
Ahogy beléptem föltuningolódtam mert a hatalmas terem és a 200 diák jelenléte erőt ad. Így a kemény minden jóval dúsított edzés jól telt.
Másodikosokkal gyakoroltam, és erősek. A szabad vívásban tudtam vívni Ujie mesterrel, és a végén sok hasznos tanácsot adott. Sajnos Taira senpaiékkal nem találkoztam mert már hazautaztak, de üdvözletemet küldtem nekik. Így az unicumot Ujie mesternek adtam :) . Vívtam még diákokkal a végén, nagyon jó volt. Nem véletlen a Koku az egyik best kendós egyetem Japánban. A diákok, főleg a negyedikesek elég lazák, néha hajigálóznak a boguval :), kakari közben gáncsolják egymást meg bunyóznak. Ezt itthon is be kéne vezetni. :) A legvégén három olyan diák vívott akik már végeztek, és 26-27 évesek voltak. Valami mesterkurzuson voltak és az Ő kendójuk erőteljesen példaértékű volt a számomra. A végén kis choyaku meg levezetés volt. Utána vártunk a sorunkra, hogy kimehessünk. Öltöztünk és hazamentünk. A jövő évi harmadikos adag sem lesz gyenge az tuti.:) Nagyon sok tapasztalattal gazdagodtam az egyetemen annak ellenére, hogy csak egy edzésem volt ott.
Az biztos hogy a Kokushikanra vagy más egyetemre hosszabb időre ki fogok menni.
Ezek után egy pár napos pihenő meg utazás következett amin elég közel jutotam a Fujihoz.
Folyt. köv.