Szinte már megszokás, hogy tavasszal és ősszel egy – egy hétvégén Répáshután kendózunk. Nem csak a kendó szeretete miatt megyek rendszeresen oda, hanem mert a hegyek, a növények, meg a jó levegő mindig elvarázsolnak. Őszintén mondom, Szegeden (amit imádok) azért ez néha hiányzik. Node ilyen pillanatokban mindig ott van a bükki tábor, ahol most Marik Tomival és Tráser Lacival képviseltük a Szegedi Kendó Egyesületet.
A tábort Erdélyi Gábor (6. dan) vezette és mint mindig, most is elfáradtunk. De azért Gábor jó szokását, hogy 40 felett létezik a gyakorlat felezés, a jó ég tartsa meg! 🙂
A jókedvünket alig rontotta, hogy a Vadászban kiittuk Szombat este a csapolt Arany Fácán készletet! Kénytelenek voltunk utolsó sörnek néhány tucat üvegest rendelni. 🙂
Megígérték, hogy jövőre többet tároznak be a hordókból…
Vélemény, hozzászólás?